Mai szemiotikai bölcsesség a folklorisztika tanszékről:

Önsanyargatás = depi, csak nem vagdosták magukat... hanem korbácsolták.

Hajnali reggel 9, célirányosan vágtatok a fénymásoló felé, már napi szinten könyveket másolok/nyomtatok. Amit 5 év alatt lespóroltam befotózással, azt a famennyiséget idén mind kinyírom. Sajnálom, de nem tudok jobb megoldást, egyelőre.

Kilépve, dolgom végeztével elindulok a suli felé. Kéne valami itóka, esetleg egy kis kaja is? Hm, de már reggeliztem. Na mindegy, pillanatnyi fellángolás, hív a vadon szava, miért ne. Előttem diákok csoszognak ráérősen, bensőséges hangulatban pletykáznak. Kikerülöm őket az első adandó alkalommal, idegesít, ha megy előttem valaki. Nem szeretek másokat követni.

A bolton gyorsan végigfutok, célirányosan lekapok egy csokit és egy energiaitalt a polcról. A kasszánál nincs nagy sor. Kilépve, némi tanakodás után előkapom a csokit, s gyaloglás közben, magamhoz képest, ráérősen betolom. Second breakfast?

Se előttem, se mögöttem, se mellettem senki emberfia. Csak a város zaja. Továbbhaladva ezen morfondírozok, irodalmi leírásokban és barokkos körmondatokban. Szoktam néha.

Az erdőnek van egy zenéje, egy nyugodt, nyugtató, természetes dallama, apró neszek, s ha jó helyre tévedünk el (és egyedül... és nincs ott vaddisznó...), teljes a csend.

A városnak is van egy zenéje. Más, de hasonló. Autók robaja, állandó, monoton, mellé a buszok időszakos elzúgó dübörgése, és nagynéha mentőszirénák vijjogása. De az egész valahogy összeolvad, egy egységet képez, egy szimfóniát, s hirtelen kedvem lenne leülni, kortyolgatni az energiaitalomat, és csukott szemmel hallgatni ezt a zenét.

De itt nincs pad, konstatálom némi szomorúsággal, és nekem amúgyis órám lesz. Úgyhogy míg az R5höz nem érek, élvezem belőle, amit lehet. Az élet apró örömei, kis semmiségek, amik csak bizonyos hangulattal együtt érnek valamit. Mert belépve templom csendje, megszűnik a külvilág, s marad a bent, kongó csönd, távoli emberzajok. Hívom a hátsó liftet, s fenn kilépve, energiaitallal felturbózva (természetesen semmit se ér), egy mondat sikít végig hirtelen az agyamon: Kezdődik egy újabb nap.